A szerzők szerint a technológiai fejlődés irányítása csak illúzió: amit technikailag meg lehet valósítani, és gazdaságilag megéri, azt előbb-utóbb létre is hozzuk. Az AI és az automatizáció is ebbe a kategóriába tartozik: nem lehet tartósan visszatartani, mivel óriási versenyelőnyt biztosítanak azoknak, akik először alkalmazzák.
Az esszé érvelése szerint a technológiai újítások nem egyedi döntésekből, hanem egyfajta „technológiai fa” mentén, logikus sorrendben születnek. Ahogy minden feltétel adottá válik, a felfedezés szinte elkerülhetetlenné válik – gyakran több kutató egyszerre jut ugyanarra az eredményre, teljesen függetlenül egymástól.
Ebből a nézőpontból nem az a kérdés, hogy akarjuk-e a teljes automatizációt, hanem az, hogy késleltetjük-e, vagy gyorsítjuk. A szerzők az utóbbit javasolják: szerintük nemcsak elkerülhetetlen, hanem kívánatos is, mert radikálisan növelheti az életszínvonalat, felszabadíthat az emberi munka alól, és új szintre emelheti a tudományos felfedezéseket.
